A fájdalom
3 HETE FÁJ A DEREKAM . . .
Hol jobban, hol kevésbé. Van, hogy kisugárzik a csípőmbe, combomba is ez a fájdalom.
Utálom érzés. Én, aki mindig csinálok valamit, most hátráltatva vagyok. Ezt még jobban utálom… Az első mosolyom ma, – na legalább az öniróniám megvan még. 🙂
Nehezen tudom megtenni a napi legszükségesebb dolgokat, de persze megteszem, mert reggelit kell készíteni a családnak, össze kell szedni magam, hogy munkába induljak (volt olyan nap, hogy ez nem is sikerült, -vivát home office!) délután a kutya már alig várja, hogy sétáljunk. Persze, megyek vele is, de úgy érezzük magunkat mindketten, mint egy lassított felvételen.
Este a szokásos családi rutin. Jó lenne, valami finom vacsit csinálni, az engem is biztos feldobna, de nem bírok a konyhában állni. Hideg vacsi? Pfúj – mondja az edzésről hazaeső farkaséhes lányom. Hát most ez van… És, jó, ha nem fűzök hozzá egy csúnyább kötőszót fájdalmamban, amit az egész napos magamnak és másoknak való megfelelés hozna ki belőlem. De tuti, hogy nagyon csúnyán nézek… Jobb, ha elvonulok, és mielőbb lefekszem.
Türelmetlen vagyok a fájdalommal. Néhány napig jobb, akkor belevetem magam az elmaradt dolgokba, aztán visszatér a fájdalom a másik oldalamon. Ó, Istenem!
MIÉRT?! Elgondolkodom.
Tudom, hogy nem egy rossz mozdulat okozta, nem is fázott meg a derekam.
A testem reagált a lelkemben lévő érzelmekre. Hogy valamit, sőt nem is csak egy ilyen dolog volt, nem voltam képes megcsinálni.
Úgy hozták a körülmények, hogy amit év elejére terveztem, azt nem tudtam elkezdeni. Pár hét múlva pedig adódott egy családi helyzet, ahol helyben segítenem kellett volna, de nem tudtam ott lenni.
Úgy éreztem, hogy akárhogyan akarom is, ezeket a helyzeteket most nem voltam képes megoldani.
A lelkünk pedig összeköttetésben van a testünkkel, ezt már jó ideje megtapasztaltam.
Ha nem tudok megoldani helyzeteket, akkor el kell engednem. Ház ez nem könnyű.
De segít, ha kérdéseket teszek fel magamnak.
Hogy tudok-e a jelen körülményeken változtatni? Ha igen, hogyan? Mit kell hozzá tennem? Kitaláltam, megtettem… és most úgy látom megvalósíthatom, amit év elejére terveztem. Csak egy kicsit később.
Vagy a másik esetben tisztázni, hogy hogyan élik meg a családtagjaim, hogy én nem vagyok ott velük. Tudok-e tenni a távolból valamit, amivel segítem őket az ügy megoldásában? Milyen képességem, tudásom, ismeretem van, amivel hasznukra lehetek? És rájöttem, és segítettem nekik abban, amiben én vagyok jó.
A lelkem végre lassan megnyugodott. De a testem még fáj, dolgozik rajta, hogy legközelebb erősebb legyek, hogy azonnal meg tudjam tenni, amit szeretnék. Erősíti a vázrendszeremet, és ez fájdalommal jár. Ilyen egyszerű ez…
A természetben minden értelemmel történik.
Mihamarabb eljutunk a lelki egyensúlyi állapotba, annál hamarabb talál vissza testünk is az egyensúlyába.
Ha meg szeretnéd érteni az érzelmeid és a tested jelzései közötti összefüggéseket, segíthetek Neked.